[ Pobierz całość w formacie PDF ]

vadászásában.
De eszébe se jutott bármit is megkérdezni. Örült, mikor az az Qrült el-
hordta magát, de most meg itt áll egy ukázzal, hogy adjon a nQ mellé valakit,
aki addig gyötri a kérdéseivel, amíg csak le nem vadássza.
Mintha lebéklyózták volna: rá se lehetett ismerni a máskor olyan maga-
biztos Gróf Lacira. De én is zavarban voltam. Hisz nincs semmi a kezünk-
ben, amin elindulhatnánk.
120
Egy lila dossziét láttam meg ekkor Laci asztalán: olyan színqt mi nem
használtunk, azt az államvédelmis tiszt hagyhatta itt. Hátha ebbQl megtud-
hatjuk, hogy mi ez az egész.
 Átnézted az iratokat?  kérdeztem Lacitól. De Q megint a fejét rázta.
Nem olvasta el, és most nem is tudná.
 Olvasd el te! És csinálj, amit akarsz.
Úgy is jó. SQt, még jobb. Nem kell mindenre engedélyt kérni.
Elköszöntem Lacitól, aludja ki magát  és fölmentem az irodába, kezem-
ben a lila dossziéval.
Juci, most már minden mindegy, kérj elnézést Magdiéktól. Ezt jól ki-
fogtam.
Felvittem a lila dossziét. Kinyitottam& Nahát! Ezt azért nem gondoltam
volna.
A  teljes anyag egy papírlap volt, az Qrizetes nevével, születésének év-
számával, ilyenekkel. De komolyan! Hiába forgattam, tapogattam  nem
találtam semmit.
Mihez kezdjek most? Még nem tudtam, de valami azért az eszembe
jutott.
A büntetQeljárás szabálya szerint az Qrizetbe vételhez elfogadható tárgyi
bizonyíték szükségeltetik. Hol van? A dosszié üres. De az ávós tiszt se utalt
rá, hogy van ilyen argumentum a birtokukban. Hacsak a mqszaki rajzokat
nem veszik bqnjelnek  de akkor én szuperkém vagyok, mert kismilliószor
találhattak volna buzgó hekusok nálam is aktákat, melyekkel otthon ron-
tottam a szememet, néha éjszakáig. Így hát, tárgyi bizonyíték nélkül vették
Qrizetbe a nQt. Jogtiprás!
De nem csak errQl van szó.
Ha szabályszerqen járnak el, akkor az Qrizetest csak egy napig tarthatták
volna bent, Qk pedig, bevallottan, egy hónapig  gyötörték , és most még to-
vább gyötörtetnék, hisz arra utasították a Budapesti RendQr-fQkapitányság
osztályvezetQjét, hogy a nQt addig tartsa Qrizetben, amíg&
Én nyugodt ember vagyok, és felháborodásomnak, megvetésemnek
ilyesfajta kifejezése nem a szokásom, de akkor csupán ez passzolt a hangula-
tomhoz: ököllel, könyökkel tettem egy bizonyos ismert mozdulatot.
Ezt nektek!
Két nap kell, és a harmadikon még pár óra. Így kalkuláltam. Ma beszélek
a nQvel, és vasárnap megint. Majd szólok Jucinak, hogy vendégem lesz hol-
121
nap, készítsen egy finom ebédet. P már tudja, hogy ha nem mondok többet,
akkor nem is mondhatok, eszébe se jut, hogy kérdezQsködjön.
A hétfQ döntQ nap lesz, akkor keresem fel az Iparterv igazgatóját, mert
minden attól függ, hogy Q kész-e megmondani az igazat errQl az asszonyról,
vagy Q is fél, mint ördög a tömjénfüsttQl, az államvédelmisektQl.
Filigrán kis nQ volt az Qrizetes, olyan harmincöt-negyven évesnek lát-
szott. Töröm a fejem, hogy még mit mondjak a külsejérQl, megjelenésérQl,
de arra jutok: az egyetlen, amit mondhatok róla az, hogy tulajdonképpen
semmit se tudok mondani róla. Nem volt rajta semmi jellegzetes. Semmi,
ami megfogja az embert. Semmi, ami taszítja az embert. Ez megkönnyítet-
te a dolgomat? Nem. Ez megnehezítette a dolgomat? Ezt se mondhatom.
Pszintén szólva, máris annyira biztos voltam abban, mit kell tennem, hogy
két beszélgetés a  kémnQvel se nem oszt, se nem szoroz.
De ha még ki se hallgattam, mégse állhatok ki amellett, hogy ez a nQ nem
kémanyagot rejteget a szekrényében, hanem a munkáját vitte haza.
Olyan egyszerq asszony volt, hogy már az elsQ beszélgetésnél szinte min-
dent tudtam róla. Társáról, az építészrQl, annyit mondott, hogy okos, képzett
ember,  sokat tanultam tQle . FQleg a képzQmqvészeti és építészeti alkotások
érdekelték. Együtt mentek kiállításokra, együtt járták a fQváros régi, szép
utcáit, gyönyörködve az építészet remekeiben. Egy ilyen sétát terveztek
megint, de a nQ hiába várta Qt, nem érkezett meg a találkozóra. Azóta se lát-
ta, és senki se tudja, hogy mi van vele.
Pár nap múlva a nQ, hazaérve a munkából azt látta, hogy a bejárati ajtót
fölnyitották. Megnyomta a kilincset, bement: úristen, mi történt itt?
A nappali szobában mindent elmozdítottak, széjjeldobáltak, csak a mq-
szaki rajzok álltak az íróasztalon, egy kupacba gyqjtve.
A hálószobából hangokat hallott, bement  ott se volt semmi a helyén.
Két férfi hajigált ki éppen mindent a fehérnemqs szekrénybQl, de amikor
látták, hogy a  kémnQ megérkezett, egyikük felszólította, hogy üljön le,
maga is helyet foglalt egy karosszékben, és hozzáfogott a vékony kis teremtés
 levadászásához .
 Mióta van kapcsolata imperialista kémszervezetekkel, mikor adja át
nekik legközelebb a rajzokat&  és így tovább. A nyomozó kérdezett és kér-
dezett, ha a nQ nem felelt semmit, rászólt, hogy na, mi lesz? Akármit is vá-
laszolt, a másik mindjárt azt vágta rá, hogy: hazudik& Aztán megint elölrQl
kezdte.  Mióta van kapcsolata a&   gondolni se akart arra az estére. Meg a
többire, ami utána következett.
122
Láttam, hogy a nQt kimerítette a visszaemlékezés, elbúcsúztam tQle azzal,
hogy holnap  vasárnap  újra találkozunk.
A feleségem kitett magáért: isteni ebédet fQzött  húslevest, pörköltet no-
kedlivel, és tortaszelet is járt a menühöz. És vasárnap délben, dagadtra hízott
táskával elindultam a fQkapitányságra. Az irodában kiraktam az ételt, a kris-
tályvizet, az evQeszközöket, szalvétákat az íróasztalra, ezek után áthozattam
a nQt, és megkínáltam az ebéddel.
Nem kérette magát, jó étvággyal elfogyasztott mindent, hát hogyne, a
rabkoszt után!  én meg rágyújtottam egy Symphonia cigarettára, és még
jó ideig beszélgettem az Qrizetessel. Se kiemelkedQ tehetség, se megható hQ-
siesség, se ördögi ravaszság  egyszerq, rendes nQ volt, semmi más.
A döntQ találkozás csak ezután következett.
HétfQn elmentem az Ipartervhez  ezt még vasárnap megmondtam a
nQnek is, nagyon örült  , hogy fölkeressem Lux igazgató fQmérnököt. Már [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • amkomputery.pev.pl
  •